Szeretnék ma tiszta vizet önteni a pohárba. Úgy gondolom eljött az ideje, hogy elmondjam a véleményem a fogyás és a súlymegtartás közti különbségről az én szemszögemből. Avagy én, hogy éltem meg és mik a tapasztalataim. 

Volt egy pont anno, amikor megpillantottam egy nyaralás képét és megvilágosodtam, ez így nem mehet tovább. Amikor az ember szembesül azzal, hogy évek alatt húszon kilóval nehezebb, amint ahogy szívesen látná magát. Ez a pillanat ismerős sokak számára. Semmi sem passzolt. Nem éreztem jól magam a bőrömben. Idővel feltűnt, hogy nem alszom jól és nincs energiám. Nem az voltam, aki egyszer szerettem volna lenni. Minden adott volt a boldogsághoz és valahogy mégsem stimmelt az egész. Tudtam, hogy változtatnom kell és azzal is tisztában voltam, hogy csak is én lehetek az aki ezen változtatni tud. Ezt az időszakot hívom az életemben a fogyási szakasz kezdetének. Fogalmam sem volt, hogy hogy induljak és mi kerekedik ki az egészből. Egyet azonban tudtam, ez így nem marad. Első lépésben elkezdtem kiiktatni a fehér lisztet és a cukrokat az étrendemből. Ez ment is egy darabig. Úgymond zöldségeken, salátákon, húsokon és tejtermékeken éltem. Jött azonban egy állomás, amikor a szervezetem hiányolni kezdte a gabonaféléket és minden más egyebet, ami kimaradt az étkezésemből. Ekkor kacsingattam a különféle pékségekben árult szénhidrát csökkentett áruk után. Ment is ez addig, még túl nem lőttem a célon és azt vettem észre magamon, hogy már nem okozott problémát, hogy vacsorára egy zsemlét eszem, mert ugye azt szabad, az csökkentett. Igen ám, de a súlyom stagnált, ha nem nőtt. Ezen a ponton már tudtam, hogy újabb változtatásokra van szükségem. Le kell menjen az a súly, amit még nem szeretnék magamon cipelni és hosszú távon is eredményes kell legyen önmagam felé. Magamnak akartam bizonyítani és jól szerettem volna érezni magam a bőrömben. Semmi egyéb elvárást nem támasztottam az élethelyzettel kapcsolatban.Kipróbáltam szint mindent. A 90 napos diétától kezdve ami fellelhető és elképzelhet, mindent. Semmi sem bizonyult hosszú távon sikeresnek.  Fejben rendet raktam és szó szerint besétált az ajtón a megoldás.

Ekkor ismertem meg a Toman Diet-et. /www.facebook.com/tomandietbaja/?fref=ts/

Hívhatták volna bárhogy és ígérhettek volna bármit, éreztem, hogy erre vártam. Egy életmód program, ami tökéletesen fel volt építve, a saját személyemre szabva. 

Itt tanultam meg, hogy a fogyás és a súlymegtartás között mi a különbség. Megtapasztaltam, hogy nem fogok semmit kihagyni az életemből és semmi után sem fogok sóvárogni, ha elértem a kívánt súlyom, mert igen is képes vagyok egy életen át így étkezni. Mindezek mellett, megismertem önmagam. Feszegettem a határaimat, ami erősített és megtapasztaltam, hogy bármire képes vagyok, amit igazán szeretnék.

Hogy milyen volt a fogyási szakaszom? Eltelt. Ettem és csináltam, amit tanácsoltak. Nehéz volt? Mindennek ára van. Volt, hogy ültem a gőzölgő halászlé felett a csirkemellsonkába tekert túrómmal és a grillezett cukkinimmel. Tudtam, ha azt teljesítem, mindent megcsinálok, amit eltervezek. 

Mint tudjuk, lefogyni le lehet pár hónap alatt. Bármivel és bárhogyan. Azt azonban sehol sem mondták el, hogy amikor vége egy kúrának, mit tegyen az ember, hogy fent is tartsa ezt az állapotot. 

A súlymegtartás talán nehezebb, mint maga a fogyás. Valóban ki kellett ismernem a szervezetem és meg kellett tanulnom, hogy mire és mekkora mennyiségben van szükségem. Ennek az alapjait, amikor kézhez kapja az ember, akkor valójában már csak egy önismereti játszma. 

Meggyőződésem, hogy lelki és testi problémák gyógyszere egy személyre szabott, kitapasztalt életmód. Egy folyamat ami rendbe rakja a lelket és gyógyítja a testet. Mégis miért halogatjuk oly előszeretettel? 

Véleményem szerint nem az elfogyasztott étel hiánya miatt. A komfortzónából való kilépés nehézsége miatt. Könnyebb lebeszélni magunkat az újdonságtól és a kudarctól való félelem miatt egy jobb és minden téren egészségesebb életről. 

Aki azt hiszi, hogy saláta leveleken és sótlan csirkemelldarabokon kell egy életet leélni, akkor érezheti csak jól magát a bőrében az nagyon téved. Amikor kitapasztalod, hogy mire van szükséged és számodra mi a jó, semmiség az egész.

Hagyhattam volna magam beszippantani az újtól való félelem csapdájába, de áldom azt a napot, amikor elkezdődött az egész. Mindig hálás leszek érte. 

Így egy év súlymegtartás távlatából, mindenkit arra ösztönzök, hogy merj elindulni az úton és hagyd hátra a félelmeidet. A cél lebegjen a szemed előtt és megállíthatatlan leszel! Igen is, szükség van arra, hogy az ember jól érezze magát a bőrében és egészséges legyen. Az minden élethelyzet megoldása. Magabiztossá tesz és szárnyalni fogsz.

Zárószónak pedig megosztanék veled egy receptet. Hidd el, ez nem az éhezésről, a boldogságról szól!

Túrógombóc, ahogy én szeretem:

Hozzávalók:

50 dkg. sovány túró

5 dkg. darált zabpehely

3 dkg. útifű maghéj

4 tojás

6 evőkanál eritrit

1 teáskanál szódabikarbóna

csipet só

A tojások sárgáját és fehérjét különválasztom. A fehérjét kemény habbá verem egy csipet sóval. A sárgáját az eritrittel habosra keverem. Ehhez hozzáadom a darált zabpelyhet, az útifű maghéjat, szódabikarbónát és a túrót. Alaposan összekeverem majd óvatosan beleforgatom a kemény habbá vert tojásfehérjét. Fél órára a hűtőbe teszem.

Közben tetszőleges mennyiségű darát zabpelyhet vagy útifű maghéjat megpirítok. Egy nagyobb fazékban felteszem a vizet forrni.

Fél óra elteltével nedves kézzel kisebb golyókat formázok a túrós masszából. Négyesével a forró vízbe teszem és enyhén forralom, ameddig a tetejére fel nem jönnek. Vigyázni kell, nehogy szétfőjön. 

Amikor kiszedtem meghempergetem a pirított morzsánkban. 

Öntet:

1 kis dobozos natúr joghurt

édesítő ízlés szerint, csipet fahéj

Jó étvágyat! 

Ne feledd, a cél a boldogságod!

Ízorgia

-B.-