Mint sokan tudjátok, nálam az életmódváltásom a diétáim alatt és után következett be. Amikor több mint 20 kilót fogytam szükségszerű volt kialakítanom egy olyan életstílust, ami hosszú távon működőképes és valójában élhető. Nézzük azonban az elejétől az én szemszögemből.

Egy fogyókúra alatt nagy megszorításoknak van kitéve az ember szervezete, sok lemondással jár. Nálam is megesett, hogy a gőzölgő halászlé felett ültem és jó szájízzel próbáltam elmajszolni a sütőzacskóban sült zöldségeimet a natúr csirkemellel. Ehhez semmi másra, mint kitartásra van szükség. Tudni kell, hogy ez egy állapot, ami nem tart örökké. Célt kell látni és addig menni, még az ember el nem éri. Motiválni kell magunkat és kitartani. Ez mindennek a kulcsa. Én azt vallom, hogy lefogyni mindenki le tud, ha igazán akar. A nagyobb kihívás a súlymegtartás. Az odafigyelés és az életmódváltás. Egyszerű lenne, ha lemenne a fölös kiló és visszatérhetnénk az eredeti állapotokhoz. A szombati reggeli lángos evéstől a péntek esti pizzázásig. Működőképes ez is ma már tudom, de haladjunk sorjában.

Szóval lementek a felesleges kilók és áll az ember értetlenül, hogy mit is csináljak most. Holnap mi legyen a reggeli, de ami a legnagyobb kérdés, hogy a vacsora vajon mi legyen. Én is voltam lent és fent is. Volt, hogy annyira keveset ettem és kalória szegényen, hogy fogytam tovább. Krízispontok és hullámvölgyek jellemezték a fogyásom utáni időszakot. 175 cm.-hez, amikor ebéd után 56 kilót mutatott a mérleg kétségbe estem. A gyerekosztályon vásároltam nadrágot, mindenki betegnek titulált és nem éreztem jól magam a bőrömben. Eljött az a pillanat, amikor tudtam, hogy a salátalevél és a natúr csirkemell nem lesz a társam önmagában egy életen át. Hozzá kell tápláljak és vissza kell vezessem a szénhidrátokat és a tartalmasabb ételeket az étkezésembe, mert majdnem hogy átbillentem. Igen ám, de amikor az ész azt gondolja, hogy vezessek vissza valamit, amitől úgy gondoltam, hogy meghíztam? Vállaljam be, hogy esetlegesen visszajönnek a kilók, amiket oly sok lemondás árán sikerült leadnom? Mi a helyes ilyenkor?

Senki sem fogja megmondani, hogy mi a helyes. A járható út az, amit jónak ítélünk és gondolunk. Vallom, hogy minden fejben dől el, tudtam, hogy rajtam a sor és kezembe kell vennem az irányítást a testem felett és le kell küzdenem a félelmeimet. 

Azt biztosra tudtam, hogy az akkor életem a naturális, kenyérmentes, lisztmentes és teljesen cukormentes hosszútávon nem lesz kivitelezhető. Elkezdtek hiányozni az ízek és jött a félelem a túlzott fogyástól. Elmentem laborba és különböző ultrahangokra, meggyőződtem, hogy teljesen egészséges vagyok, amit legbelül tudtam. 

Tudtam, hogy szeretnék egyszer beleharapni reggel jóízűen egy szendvicsbe, hogy biztosan szeretnék még pizzát, tésztaféléket enni. Szeretném a régi életem új köntösben azzal a külsővel, de egy új belsővel élni.

A szénhidrátok visszavezetése

Az első a rizs volt és az édesburgonya. Már nem csak a saláták és a húsok,halak néztek vissza a tányéromról. Jól esett. Egy maréknyi, de éreztem, hogy élek. Kizárólag ebédre fogyasztottam. Éreztem, hogy jó úton haladok. Működött.

A második a zabpehely volt. Reggelire próbáltam ki, de abban az esetben a rizst az ebédemből kihagytam. Próbáltam fenntartani az egyensúlyt. Befogadta a szervezetem. Nem híztam vissza egy dekát sem és jó, adott egy pluszt. Energikusnak éreztem magam egész délelőtt. 

Majd jöttek a rizslisztes és zabpehelylisztes variációk. Egy-egy palacsinta desszertnek vagy egy nokedli ebéd gyanánt. Mértékkel. Napi egyszeri étkezésre. 

Hiányzott a kenyér, ezért kipróbáltam a teljes kiőrlésű liszteket. Számomra a rozsliszt vált be. Ugyan csak mértékkel. Egy szelet reggelire, de az esti salátám megtartva. 

Bevezettem a köles fogyasztást. A gyümölcsöket. Szint mindent, ami előtte is az életem része volt, mindössze kedvezőbb feltételekkel bíró ételekből.

Nem vagyok szakértője a témának, ha picit is tudok segíteni, az a személyes tapasztalatom, amit éveken keresztül átéltem. 

Módjával vezesd vissza a megvont alapanyagokat az étkezésedbe. Egy-egy szelettel, egy-egy marékkal és egy-egy étkezéssel. Nem szabad mindjárt a közepébe vágni. Számomra ez külsős szemmel úgy érzékelhető, hogy van a szervezetem, ami egy megvonás alatt állt. Nem igazán tudja hova tenni, hogy a nagy vacsorázgatások és a hatalmas sütizések után mi ez a zöldségdózis. Majd a zöldségeket hirtelen visszaváltani a kiindulási pontra egy káoszt szül legbelül. Ahogy az én agyam nem tudja fogni, úgy a szervezetem sem és felborul minden. 

A legnagyobb feladatom volt a megfelelő mérték megtalálása és a számomra helyes alapanyag kiválasztása. Ismerd ki a szervezeted, tanuld meg, hogy számodra mi a laktató és legfőképpen soha de soha ne érezz bűntudatot. Amikor elkap az érzés, hogy ezt nem ehetem, tiltólistára teszem. Nincs rá szükségem. Palacsintát nem csak teljes kiőrlésű lisztből lehet sütni. Működik rizs vagy zabpehelylisztből. A lényeg, hogy jó érzéssel fogyaszd el. 

Én soha sem számoltam kalóriákat. Nem szeretném egy görcsben leélni az életem. Megtanultam, hogy mihez alkalmazkodom jól, ránézésre tudom már, hogy mi az adagom és mennyi telít el. Nincs repeta és nincs még egy picit. Egy adag az egy adag és bőven elég. 

A két kis szelet az nem fél kiló és az egy marék sem egy zacskó.

A legfontosabb számomra összegezve a lelki oldala. Aki átélte már a lemondás érzését, a nemszeretem magam érzést, a megküzdést, a mélypontokat, az tudja, hogy nincs annál jobb érzés, mint amikor nincs félelem az étel felé. Amikor nem bűn leülni enni és nem rettegés, hogy holnap be tudom e gombolni azt a nadrágot. Amint kiismerted önmagad működését ez az érzés tova száll. Egyre bátrabb leszel és egyre több mindent ki mersz próbálni. Én túlsúlyosan nem ettem ennyit, mint manapság. Úgy érzem irányítást nyertem az életem felett és legyőztem a legnagyobb kétségeimet egy kis odafigyeléssel. Azzal, hogy vettem a testem jelzéseit és ki mertem lépni a komfortzónámból. 

Mint már említettem nem kívántam mostanság a húst. Nem tudtam hova tenni, de nem erőltettem. Igen ám, de ilyenkor mi lesz a fő táplálék. Nem hagytam el teljesen, de kipróbáltam, hogy milyen ha több szénhidrátot viszek be és hallal egészítem ki. Működött. Majd utána olvastam a vércsoport szerinti étkezésnek és egy sok évtizedes tévhitem döntötte meg. Számomra nem is feltétlen kedvezőek a húsok. Így az agyam vette és mertem több szénhidrátot enni. Ugyan csak a mentális oldala ütközött vissza az elméletemnek. Jónak éreztem és jó is.

Keresd meg a saját kapaszkodód, engedj a tested jelzéseinek és pillanatok alatt képes megváltozni az életed. A célod a jó érzés kell legyen és a félelmek elengedése.

Így szerettem meg csak igazán a sportolást és így lettem egyre bátrabb és így lett egyre gondtalanabb az életem. A súlyom változatlan de a lelki világom úgy érzem most van a helyén étkezés ügyileg. 

Jó ismerkedést a saját valóságoddal!

Ízorgia 

B.